Megfázás tünetei

A megfázás tünetei szerteágazóak. Attól függnek, milyen vírus áll a háttérben.

A továbbiakban a megfázás okozóiról, tüneteiről, illetve lehetséges szövődményeiről olvashat.

Mi áll a megfázás hátterében?

A megfázást felnőttkorban leggyakrabban a rhinovírusok okozzák, amelyek cseppfertőzéssel terjednek, éppen ezért könnyen terjednek egyik emberről a másikra. Emellett azonban gyakoriak a corona vagy a para-influenza vírusok is, valamint egyes baktériumok előfordulása is kimutatható. Különösen a kisgyermekek veszélyeztetettek, de közösségekben egész évben bárhol előfordulhat.

A megfázás tünetei

Elsődlegesen az orrnyálkahártya gyulladásos reakciója észlelhető, ami tüsszögéssel, orrdugulással, orrfolyással jelentkezik. Mivel az orrlégzés nehezített, a szájon át történő légzés kerül előtérbe, ami a nyálkahártyák kiszáradásához és a torok fájdalmához vezethet.

Kezdetben a termelődő váladék folyékony, nagy mennyiségű, vízszerű; később – különösen bakteriális felülfertőződés esetén – sűrűbb, sárgás-zöldes lehet. Sokszor (30-40%) köhögés és rekedtség is kísérheti a kórfolyamatot. Az influenzával szemben más tünetek, mint például a magas láz vagy fejfájás nem jellemző, de hőemelkedés az esetek döntő többségében kíséri.

A tüneteket általában a megbetegedés első 2-3 napján lehet leginkább észlelni és legtöbbször egy héten belül megszűnnek, amennyiben bakteriális felülfertőződés nem éri a szervezetet. Kisgyerekek esetében a megbetegedés azonban elhúzódhat, akár két hétig is eltarthat.

Csecsemők esetében a táplálás (szoptatás) nehezített lehet, az orr nyálkahártya-duzzanata ugyanis gátolja az orrlégzést, emiatt a szopás zavart szenved. A babák nyugtalanná, ingerlékennyé válnak.

Rizikófaktorok és lehetséges szövődmények

Amennyiben a szervezet legyengült, védekezőképessége csökkent, szövődményes tünetek kialakulását is megfigyelhetjük. Ezek között szerepel a fülfájdalommal és halláscsökkenéssel járó középfülgyulladás (otitis media acuta) vagy a bakteriális felülfertőződés, aminek során gennyes orrváladékot vagy köpetürítést észlelhetünk.

Amennyiben a fertőzés súlyosabb formában zajlik le, kialakulhat komolyabb felső légúti infekció is, ami ugató jellegű, száraz, ingerköhögéssel, nehezített belégzéssel (inspiratorikus stridor), esetlegesen nyálcsorgással járhat együtt. Ez utóbbi a nyál lenyelésének nehezítettsége miatt észlelhető, amit a torokfájdalom fokozhat.

Az egyszerű nátha mellett a felső légúti fertőzéseket okozó vírusok néha a tüdő hörgőinek gyulladását is kiválthatják; ebben az esetben a köhögés jellege produktívvá válhat, ez utóbbi kombinálódhat az arcüreggyulladásra jellemző orrváladékozással, az arc fájdalmával is.


close